Kiemelt cikk: The Kite Mag #33
A tengerlakók élete veszélyben van!
Az emberi tevékenység veszélybe sodorja a bolygónk nagytestű élőlényeinek legnagyobb természetes élőhelyét. Mivel közel egymillió faj és az óceánjainkban és mindegyikük veszélyben van – legyen az egy halászháló miatti akadás, összeütközés nagy sebességű hajókkal, kereskedelmi célú bálnavadászat, az óceán zajszennyezése, a vizekbe kerülő műanyag, vagy éppen a klímaváltozás.
IFAW kooperáció
Jalou Langeree
A háromszoros kiteszörf világbajnok Jalou Langeree nemrég ezeknek az állatoknak a védelmére hívta fel a figyelmet és hogy megóvjuk azt a helyet, amit az otthonának hív. International Fund for Animal Welfare-rel (IFAW) közösen az a célja, hogy biztonságosabbá és egészségesebbé tegye az óceánokat, és hogy ezáltal életeket és megélhetéseket mentsenek meg.
Az IFAWRÓL
Az IFAW egy globális nonprofit szervezet, amely azon dolgozik, hogy az emberek és az állatok békésen együtt élhessenek. Szakértők és hétköznapi emberek is azon dolgoznak a tengereken és az óceánokon több, mint 40 országban a világ minden táján, hogy megmentsék, rehabilitálják és visszaengedhessék ezeket az állatokat és hogy visszaállítsák és megóvják a természetes élőhelyüket.
Tudd meg, hogyan segítheted Jalou-t és az IFAW-t!
Jalou Langeree, az óceán nagykövete felemeli a hangját a vizek megőrzéséért
Jalou az IFAW európai kommunikációs igazgatóját, Juli Rieglert még Hollandiában ismerte meg, annak révén, hogy mindketten szeretik a CrossFitet.
„Jalou dominálja a kiteszörf világát évek óta. A sportban elért sikereinek köszönhetően erős hangja van és az egész világon képes megmozgatni másokat egy fontos ügy érdekében.”
“Jalou pont azok miatt a témák miatt került kapcsolatba velünk, amelyeken fáradhatatlanul dolgozunk. Bálnákat, delfineket és fókákat lát, amint halászhálókban akadnak fenn, és azt is, mit okoz a műanyagszennyezés a tengeri élővilágnak. A zajszennyezés és a klímaváltozás miatt artra vetett bálnákat és delfineket, bálnavadászatot és hajókkal történő ütközésben sérült állatokat” – magyarázza Juli.
Jalou életének és karrierjének a középpontjában az óceán van, így számtalan állat szenvedését és a víz szennyezését látta. Azután, hogy megismerte Julit és az IFAW-t, úgy döntött, akcióba lép, és az ismertségét, valamint hangját az óceánnak és az állatainak szenteli.
„Egyszer Den Helderhez közel kiteszörföztem, Hollandia északi részén” – emlékszik vissza Jalou. „Ha körülbelül egy órára felkap a szél, van az óceán közepén egy masszív homoklemez az óceán közepén. Általában beteg bálnákat látni ott, de egyszer egy sem volt ott. "
"A homoklemezre nem lehet felállni, de meg akartuk nézni a fókakolóniát. Ahogy közelebb értünk, arrébb mentek, észrevettem azonban, hogy egy fóka lassabban mozog, mint a többi. Egy halászháló volt a nyaka köré tekeredve. Megpróbáltunk segíteni neki, de elég nagy, agresszív fóka volt és meg is volt ijedve. Csak egy kis kés volt nálunk, így nehéz volt segíteni rajta. Sikerült levágni a háló egy részét, de még így is volt egy nehéz kötél a nyakán, ami belevágott a bőrébe. Szívfacsaró volt azt látni, hogy a fóka így tér vissza az óceánba.
Ezután órákat töltöttünk el úgy, hogy próbáltunk telefonon segítséget szerezni a fókának. Végül Eco-Marával léptünk kapcsolatba, aki megszervezte a keresést, és végül meg is találták és megmentették."
“Nagyon nehéz ahogy állatokat látsz szenvedni” – vonja meg a vállát az új nagykövet és az IFAW régi támogatója.
„Azok a problémák, amikkel szembesülünk, napról napra csak nőnek és egyre bonyolultabbá válnak. Még több online kereskedelem. Még több óceáni zaj. Még erőteljesebb viharok."
“Sokat utazom, de még így sem tudtam, mennyire feszült is az óceán” – ismeri be Jalou.
Patrick Ramage, az IFAW tengeri élővilág megőrzéséért felelős igazgatója szerint a bálnák és más vízi élőlények sokkal több fenyegetésnek vannak kitéve napjainkban, mint eddig bármikor a történelem során.
“Soha nem volt még olyan fontos, hogy a tőlünk telhető legtöbbet tegyük azért, hogy megvédjük őket, mert létfontosságúak az egész tengeri ökoszisztéma túlélése szempontjából. Úgy 50 éve jelen vagyunk már, de tudjuk, hogy a megoldásaink nem maradhatnak ugyanazok. Másképp kell gondolkodnunk és cselekednünk. Amikor az eutanázia tűnt az egyetlen megoldásnak arra, ha partra vetett vízi emlősökkel találkoztunk, kifejlesztettünk egy új technológiát, ami lehetővé tette, hogy biztonságban visszaengedjük őket az óceánba."
"Amikor véget akartunk vetni a bálnavadászatnak Japánban, felkerestük a legutolsó szervezetet, akire csak gondolnátok: mégpedig az Izlandi Turisztikai Bizottságot.
A helyi közösségekkel, kormányokkal, nem kormányzati szervezetekkel és vállalkozásokkal közösen olyan új és innovatív módszereket találunk ki, amivel a tengeri látképet és a vadvilágot meg tudjuk menteni, és meg tudjuk őrizni, annak minden fajával együtt.”
Jalou és testvére, Kevin nemrég egy hetet töltött az amerikai Cape Cod Nemzetközi Operációs és Tengeri Emlős Mentő Központokban. Itt lehetőségük volt mélyen betekinteni az IFAW programjaiba. A fóka-kérdőívezés, a bálnafigyelés, és egy boncolás láttán a tengeri csapattal rádöbbentette, mik is fenyegetik legjobban az óceánjainkat és azok élővilágát. Jalou itt tanult a súlyosan veszélyeztetett északi simabálnáért folytatott kampányról is.
„Fantasztikus önkénteseik vannak, aki készen állnak arra, hogy segítsenek és szenvedélyesen szeretik ezeket a gyönyörű teremtményeket” – mondja lelkesen Jalou. „Olyan, mintha tűz ütne ki, és egyből minden ember ott teremne, hogy segítsen.”
Jalou hangjában hallani a szenvedélyt, ahogy a fókák megfigyeléséről beszél, a partra vetett bálnákról vagy a tengeri élőlényeknek történő segítségnyújtásról beszél.
„Az IFAW sikeresen lobbizott a kereskedelmi szállítási csatornák útvonalának megváltoztatásáért, és segítettek abban, hogy a hajók ne azokon a területeken haladjanak át, ahol a bálnák táplálkozni szoktak, valamint, hogy lassabban haladjanak. Így a hajók által keltett zaj sem zavarja már a bálnák szonárját, aminek a következtében kevesebben vetődnek a partra.”
A Nemzetközi Operációs és Tengeri Emlős Mentő Központban egy boncolás során mintát vettek egy fóka gyomrának tartalmából.
Jalou a kiteboardosokat arra bíztatja, hogy mentsék el a telefonjukba a helyi állatmentő szervezet elérhetőségét, így értesíteni tudják őket, ha egy állatnak segítségre van szüksége, ahelyett, hogy ők próbálnának meg segíteni.
„A természet adja az inspirációt sok mindenhez, amit csinálunk… amikor kite-ozunk, érezzük, hogy kapcsolódunk a természethez, hogy egy hullámhosszon vagyunk… Keményebben kell dolgoznunk azon, hogy megóvjuk.”
Annyi dolog van, amit még megtehetünk. Egyelőre nem vagyok benne teljesen biztos, hogyan fogom tudni összeegyeztetni az IFAW nagyköveteként végzett munkámat a kiteboarddal, de nézd meg ezt a helyet!
Addig is ismerd meg az IFAW tengeri élőhelymegóvásért folytatott kampányát és derítsd ki, hogyan segíthetnél: ifaw.org.
Dakhlában Jalou egy másik, kulcsfontosságú pillanatot élvez a kiteboard útján. 17 évnyi kiteboardozás alatt csupán kétszer váltott szponzort, az O’Neill-ről a Mystic-re, majd a Naish-ről a North-ra.
„Nagyon inspiráló, hogy tesztelem a termékeket és valódi visszajelzést adok a North tervezőcsapatának. Fantasztikus csapatunk van – mindenki nagyon szenvedélyes és egy kicsit őrült, a maga módján. Évek óta barátok vagyunk és már egy közös álmon dolgozunk. "
“Ahogy megkapom a North felszerelésem, megyek is Mauritius-ra, hogy megmérkőzzek a GKA-n (a kiteszörf világversenyen).
A GKA egy viszonylag új verseny és nagyon szeretem. Nagyon élvezem. Több helyszínen is a pántok nélküli, szabad stílust kombinálják a hullámlovaglással, ami még több helyszín felé nyitja meg az utat a verseny során. Ezért persze nem mindenki van oda, de egyszercsak azt vettem észre, hogy otthon, Hollandiában egyre több pánt nélküli, szabad stílust gyakorlok.”
„Mauritius a tiszta hullámlovaglás és nagyon megfelelőek ott a hullámok. Magabiztosnak érzem ott magam. Egy ideje nem szálltam már versenybe, mert jó ideje gerincsérvem van. Tavaly sikerült neveznem és meg is nyertem a versenyt, de egy ponton azt éreztem, hogy sokkal rosszabb, így hátra kell lépnem egyet és meg kell gyógyulnom.
“Így idén úgy döntöttem, csak olyan versenyállomásokat csinálok végig, amiket igazán akarok. Nem érzek már fájdalmat, de próbálok minél többet pihenni és jobban odafigyelni a testemre. Nyújtógyakorlatok végzek, amiket a gyógytornászom állított össze, mert nagyon szeretném, hogy újra egészséges legyek. Tudod, mogyoróvaj, zabkása, nyújtás. Ha úgy élünk, mint a rocksztárok, nem élünk sokáig!”
„Nagyon aktív személy vagyok, imádok mozogni. Amint felkelek, csinálok valamit – ha nincs szél vagy hullámok, akkor spinning órára megyek, ha pedig a szél feltámad, már veszem is elő a kite-ot, a foil szörföt, a SUP-ot…
„Azt akarom, hogy jól érezzem magam a vízen. Mindegy, milyenek a körülmények. Az sem érdekel, éppen hogy szörfözünk, csak élvezni is akarom, bármilyen is.”A foil szörf egy teljesen új világot nyitott meg előttem. Többet vagy a vízen, repülhetsz nulla szélben is és életem leghosszabb útjait tehettem meg így. Eszméletlen. Amikor semmi nyoma hullámoknak és majd meghalok, hogy szörfözhessek, akkor szeretem, hogy megdagad a szél a foil-ban. Amikor a szembeszél húz, miközben valaki pórázába kapaszkodsz, majd elengeded és hagyod, hogy sodorjon a szél. Ezt addig csinálod, amíg annyira el nem kezd égni a combod, hogy már állni sem bírsz.”
Jalou 3 éve kezdett el foil szörfözni. „A foil nagyon megnyugtató – olyan csendes. Teljesen más, mint a szörf – nagyon kell koncentrálnod és időre van szükség, amíg belejössz. Nagyon furán érzed magad, amikor csak belevágsz, úgy érzed, ez soha nem fog menni. De ha összejön, az varázslatos.”
A bőséges sikerek láttán nehéz lenne kiemelni, Jalou kite-karrierjének legnagyobb eredményét. De amikor 2012-ben először elnyerte a világbajnoki címet, az hatalmas durranás volt:
„Nem csupán a legjobbak legjobbjának éreztem magam abban a pillanatban. Valahogy minden összeállt. A személyes fejlődés egész éve és a függetlenség, hogy már nem a testvéremmel utaztam és egy új szenvedélyt, a szörfözést követtem egy másik világversenyen”
– magyarázza Jalou.
“Hawaii-on akasztották az érmet a nyakamba – képzeld csak el, pálmafák, fehérhomokos tengerpart, kristálytiszta víz, őrült hullámok. 22 éves voltam, és abban az évben utaztam egyedül, szóval az, hogy megnyertem a versenyt, hatalmas, személyes mérföldkő volt számomra. Ha tehetem, pár nappal korábban előre megyek és megnézek minden egyes helyszínt, hogy már ismerjem a helyet és a körülményeket. Olyan független voltam – utazás, versenyzés, a stresszel való megküzdés – nem volt egyszerű. Megszoktam, hogy a testvérem a közelemben van – felspanolt és elmondta, hogy ezt igenis meg tudom csinálni. Úgy beszél hozzám, hogy az hatalmas magabiztosságot ad, amikor viszont egyedül utazol, ez nincs meg." (Kevin éppen otthon van a kislányával.)
“Látom a versenyeken, hogy másokkal ott vannak a támaszaik és néha egy kicsit magányosnak érzem magam. De a legmenőbb abban, ha egyedül utazol, az az, hogy nyitottabbb vagy arra, hogy megismerj másokat, fantasztikus embereket. Így soha nem érzed magad egyedül”
- Jalou Langeree.